A fenséges Erdély

Erdélyről már korábban sokat hallottam. Legutóbb az emberek közelébe merészkedő medvéket láttam a híradóban, előtte a csíksomlyói búcsúra gyülekező tömeget, de sokszor hallottam ismerősöktől a táj szépségéről, az ott élő magyarokról. Van otthon korondi vázánk és kürtöskalácssütőnk is, ezek is Erdélyből kerültek hozzánk. Idén szeptemberben nekem is lehetőségem nyílt arra, hogy elutazhassak és szétnézhessek Románia magyar lakta településein.

Iskolánk, a Tiszaújvárosi Eötvös József Gimnázium, Szakgimnázium és Kollégium sikeresen pályázott a „Határtalanul” programra, így mi kilencedikesek, és néhány felsőbb éves öt napot tölthettünk el Erdélyben. A kirándulás során olyan helyszíneken jártunk, ahol történelmünket, magyarságunkat, őseink múltját ismerhettük meg. A buszos kiránduláson sok településre eljutottunk, többek között Korondra, Nagyváradra, Székelyudvarhelyre, Marosvásárhelyre, Segesvárra és olyan nevezetes helyekre, melyekről itthon leginkább a történelemkönyvben olvashatunk.

Az első nap a történelemé volt, Nagyváradon megnéztük a város főterét, a Szigligeti Színházat, majd ellátogattunk a hunyadiak „fészkéhez”, Vajdahunyad középkori várához. Innen az egykori fővárosba, Gyulafehérvárra vezetett az utunk, Hunyadi János sírjához és II. Rákóczi Ferenc koronázási helyszínéhez.

Másnap a természeti szépségekben gyönyörködhettünk, Torockó és a tordai sóbánya különleges látvány, ugyanúgy mint Szováta, ahol a Medve-tó körül tettünk egy nagy sétát (szerencsére a medvék messzire elkerültek minket.). Korondon a híres kézműves vásárban árult portékák között nézelődtünk és válogattunk. Farkaslakán Tamási Áron sírjánál koszorúkkal emlékeztünk az íróra.

Kirándulásunk harmadik napján Segesvárra indult a buszunk. Segesvár történelmi központja 1999 óta az UNESCO világörökség része, itt megnézhettük a középkori várat, melynek egykori közel húsz tornyából és bástyájából kilenc a mai napig áll, ezeket pedig majdnem egy kilométer hosszú várfal köt össze. Fehéregyházán a Petőfi múzeumban nagy költőnkre koszorúzással emlékeztünk.

A kirándulásunk negyedik napja túrázással telt, traktorral zötyögtünk fel a madarasi Hargitára, majd Székelyvarságon a csorgókői vízeséshez gyalogoltunk. Ellátogattunk a székelyudvarhelyi Haáz Rezső múzeumba, és a Székelyföldet kutató Orbán Balázs szelykefürdői sírjához is. Érdekes látvány volt az a sok faragott székelykapu, melyek a sírja közelében levő területen sorakoztak. Erdély tisztavizű forrásából „borvizet” is kóstolhattunk. Vízben esténként is voltunk a szállásunkon, hiszen a zeteváraljai panzióban „székely-jakuzzit” és szaunát is használhattuk.

Az Erdélyben töltött utolsó napunkon sem maradtunk programok nélkül. A hazafelé vezető utunkon Marosvásárhelyre kanyarodott be a buszunk, ahol városnézéssel töltöttük az időt, de nevezetes épületeket, emlékhelyeket is meglátogattunk.

Tanáraink, idegenvezetőink minden állomáson meséltek a magyar múltról, történelmi csatákról, neves irodalmi, történelmi személyekről.

Pásztor Máté Krisztián

Előző

Következő