Jubileumi tanévnyitó az Eötvösben

„Az a dolgom, hogy hidat építsek a múlt és a jövendő között. És hogy ennek a hídnak a pilléreibe beleépítsek mindent, amit a múltból a jövendőbe átvinni érdemes.” – vallotta Wass Albert.

Ennek szellemében kezdtük meg a 60. jubileumi tanévet a gimnáziumban. A középfokú oktatás ugyanis 1963. szeptember 1-én kezdődött meg egy gimnáziumi és egy műszerész szakközépiskolai osztállyal a település egyetlen általános iskolájában. 1966-ban lettünk önállók, majd 1969-ben felvettük Kun Béla nevét. 1990-ben pedig megszületett az akkori tanárok, tanulók döntése: az intézmény felveszi a kiváló író, reformpolitikus miniszter, Eötvös József nevét.

Jómagam 2016 óta vagyok részese a Tiszaújvárosi Eötvös József Gimnázium és Kollégium mindennapi életének és azt gondolom, hogy iskolánk olyan alkotó emberi és szellemi környezet, amely alkalmas és képes is a folyamatos megújulásra. Ahol a hagyomány- és értéktisztelet átadásával, a komplex tanulói személyiségfejlesztés jegyében neveljük és oktatjuk az ifjúságot. Ez adja azokat a stabil pilléreket, amikre támaszkodva a gimnázium hidja minden nehézségen átível.

Az elbeszélések és dokumentumok szerint ez így volt a múltban is. Ezért köszönetet mondok mindenkinek, aki részese volt az Eötvös eddigi 60 évének, és meghajtom fejemet azok előtt, akik mindig többet akartak annál, amit az adottságokból megvalósítani lehetett.

A település egykori vezetői középiskolát építettek, mert hittek abban, hogy mindig lesz benne gyermek, mindig lesz benne feladat. Tervezték a várost és tudták, hogy ahogy fejlődik, kiépül a város, kell oda egy fáklya, kell a tudás háza.

Hálás vagyok azoknak az elhivatott pedagógusoknak, akik áldozatos munkájukkal beírták nevüket 60 év tanulóinak lelkébe. Köszönöm Nekik és a gimnáziumot vezető elődjeimnek, hogy az állandó változási kényszer mellett sikerült megfelelniük a változó jogszabályi előírásoknak, valamint a mindenkori fenntartói elvárásoknak és célkitűzéseknek úgy, hogy közben megőrizték azokat az értékeket, amelyeket intézményünk a több mint fél évszázados működése során kialakított, képviselt. Ezért lehetünk ma büszkék arra, hogy eötvösösek vagyunk.

Mert milyen iskola is a mienk? Hiszem, tudom, hogy értékes, nyitott gimnázium volt mindig és ma is az: tartalmi gazdagsággal, sokszínűséggel, az újdonságok iránti fogékonysággal, igényességgel, komoly követelményrendszerrel és tehetséggel felvértezve. A tehetségességet egyaránt értem tanárra és diákra, az igényességet pedig a szülői házra is. A belső nyitottság tetten érhető a diákok tekintetében, kommunikációjában, viselkedésében, a tanárok kisugárzásában. Ennek köszönhetően születnek olyan tanulói produktumok, mint a jubileumi évre kiírt pályázataink nyertes művei: Magasi Lili (11.A) jubileumi logója és Fónagy-Sütő Dorka (12.H) esszéje.

Biztos vagyok benne, hogy a mostani eötvösös közösséggel olyan tanévünk lesz a gimnáziumban amire majd a 100 éves évfordulón elismeréssel tekintenek vissza a jövőbeli eötvösösök és eredményesen építjük tovább a hidat.

Szaniszló László
intézményvezető

Magasi Lili (11.A) nyertes logója:

Fónagy-Sütő Dorka (12.H) esszéje:
Üzenet a jövő eötvösöseinek

A múltból írok nektek. A múltból, ahonnan még elképzelhetetlen, hogy milyenné fog válni a jövő. Az elképzelhetetlen mégis létezik, hiszen a kezetekben fogjátok ezt az üzenetet a saját jelenetekben.

Elképzelhetetlen az is, hogy egy fiatal ne álmodozzon az időutazásról, szeretnénk eljutni az elmúlt korok legnagyobb birodalmaiba, szemben állni a rongyosra olvasott könyveink hőseivel, megkapni azokra a kérdésekre a választ, amikre csak az adott kor embere tudna.

Időkapszulát, mondhatni már az emberiség kezdete óta készítenek. Generációkról generációkra szállnak legfontosabbnak ítélt tárgyaink, gondolataink, tapasztalataink, és mi ezeket összegyűjtjük, hogy majd a következő nemzedéknek átadhassuk őket. Nos, nekünk ti vagytok ez a nemzedék, ez az üzenet nektek szól, eötvösös diákok. Az iskolátok múltjának egy darabját ismerhetitek meg.

Egy jövőbe szánt levél megfogalmazása nehéz dolog, hisz annyi mindent szeretnénk átadni, megmutatni. Nemcsak az iskola felépítését, és annak mindennapjait, hanem az itt tanulók érzéseit is, hiszen az üzenetem mögött ott állnak azok is, akik rövidebb-hosszabb ideig a Tiszaújvárosi Eötvös József Gimnázium és Kollégium diákjai voltak, hiszen most Kun Béla helyett így nevezik.

Az elmúlt 60 évben nemcsak a gimnázium neve változott számtalanszor, hanem a város neve is. Az intézmény pedig ezer szállal kötődik a városhoz, tehetségei részt vesznek a megemlékezéseiken, műsorokban, előadásokon, sportversenyeken. Szívesen időzünk a parkjaiban, játszóterein, strandján, sportlétesítményeiben, szórakozóhelyein.

A tanulmányaik helyszínéül pedig sokan választják a helyi gimnáziumot, és válnak eötvösösökké 4-6 évre, majd maradnak eötvösösök egy életen keresztül, hiszen az emlékek nagyon erős köteléket biztosítanak.

Bizonyára mindenki ugyanolyan izgalommal lép be első alkalommal az intézménybe.

A többszintes épületben a tantermek keresése még sokáig fenntartja ezt az izgalmat, gyakran látni az órák megkezdése után még mindig bolyongó diákokat, akik félve kopognak be egy-egy terembe, remélve, hogy sikerül végre megtalálni az osztályukat.

A korábbi évek képzési sokszínűsége mára lecsökkent, megszűnt a szakképzés, de az ide jelentkezők érdeklődésüknek megfelelően azért még választhatnak emelt szinten angol nyelvet, informatikát, matematikát vagy éppen általános, illetve hatosztályos képzést. Nemrég még voltak drámásaink, akiket szívesen láttunk iskolai műsorokban, és jövőre búcsúzik majd az utolsó humán osztályunk, akik emelt szinten tanulhattak magyar nyelv és irodalmat.

Hogy milyen most diáknak lenni? Nehéz. A világ az elmúlt években összekuszálódott, a Covid, a közelünkben dúló háború, a gazdasági és politikai események félelemmel és bizonytalansággal töltenek el a jövőt illetően.

Hogy milyen most eötvösös diáknak lenni? Ugyanúgy érzékeljük a körülöttünk levő problémákat, az oktatási rendszer hiányosságait, félünk a megnövekedett tananyagtartalomtól, a megváltoztatott érettségitől, a felsőoktatási felvételi pontszámítás kiszámíthatatlanságától, féltjük a tanárainkat a rájuk váró nehézségektől, és féltjük a jövő eötvösös diákjait is.

De van ami nem változik. Ha az épületben végigsétálunk, láthatjuk azokat a helyiségeket, amelyeket naponta használunk, a kisebb-nagyobb tantermeket, amelyek, hol egy-egy tantárgy jellegét, hol az azt birtokló osztály életének mozzanatait tükrözi: a könyvtárat, ahol mindig segítséget kapunk, ha - otthon felejtett - tankönyvre vagy kötelező olvasmányra van szükségünk. A tornatermek és öltözők zsivaja mindig természetes, mint ahogy az is, hogy a büfé és az étkező kínálatáról mindig megoszlanak a vélemények.

A hagyományokat illetően a legfontosabbak talán azok, amelyek az érkezéshez és a távozáshoz kötődnek. A leendő diákok a csibetáborban ismerhetik meg az iskolát, diáktársaikat, tanáraikat, majd nem sokkal később letehetik a csibeavatón a csibeesküt. A végzősök szalagavatója bőven tartogat megható és vidám pillanatokat, mint ahogyan a hagyományos bolondballagás, a szerenád és a búcsúzást záró esemény, a ballagás is. Emlékezetesek az Eötvös-bálok, az Eötvös-napok keretén belül „A színpad a Tiéd”, ahol számtalan diák csillogtatta már meg tehetségét, a DÖK-nap, amely során egy napig a diákigazgató kezébe kerül az iskola kulcsa. Új hagyományok is kialakultak, ilyenek a Koczka tábor, a Kutatók délutánja, a költészet napi verses szünetek, az adventi közös éneklések, a sítáborok,…

Ez a változatos és gazdag program megfelelő egyensúlyt teremt a tanulással, hiszen az itt tanulók elsődleges célja, hogy a vágyott egyetemre bejuthassanak. Ebben segítségükre vannak a legfelkészültebb tanárok, az emelt óraszámban tanulható tantárgyak, és ha lassan is, de bővülő digitális eszközök. Büszkék lehetünk a tanulmányi és érettségi eredményekre, a közép- és felsőfokon nyelvvizsgázók nagy számára; a diákok számos sport- és tanulmányi versenyen érnek el kimagasló eredményeket.

Csak remélni tudjuk, hogy ezek a hagyományok megmaradnak a jövőben is, mint ahogyan megmarad emlékként számunkra az az osztálytárs, aki mindig mosolyogva jön be reggelente, vagy fáradtan esik be, aki kiesik a padból, annyira szeretne válaszolni a tanár kérdésére, aki izgul a dolgozatírás előtt, aki legszívesebben elbújna a felelő kiválasztásakor, aki a csengő hallattán már rohan is ki a teremből, mert várják a folyosón a barátai, aki mindig megelőzi a sort az étkezőben, aki tornaóra előtt keresi az elhagyott felszerelését…

Megmaradnak emlékként a tanáraink, akik a saját személyiségüknek megfelelően tárták fel számunkra a világot, vezettek be a tudományokba és a művészetekbe, készítettek fel az érettségire. És azok is, akik egyéb ügyes-bajos dolgainkban segítettek: a gazdaságisok, a karbantartók, a portások, a takarítók. Mert az emlékeink velünk maradnak, a jók és a rosszak is, és építenek bennünket.

Ebben az évben 60 éves az Eötvös, 2023. szeptember 1-jén az iskolatársaimmal együtt állunk itt azt nézve, hogy beleteszik ezt az üzenetet a hengerbe, és tanúi lehetünk annak, hogy hogyan kapcsolódik össze a jelenben a múlt és a jövő. Névadónk Eötvös József szavai álljanak itt zárásként:

„Kiket a sors feloldhatatlan lánccal összekötött, azonnal megérzik a nyűgöt, mihelyt egymástól távoznak.”

A mi feloldhatatlan láncunk az Eötvös.

Előző

Következő