Eötvösös a Mentoroknál!

2023-ban is megindult a 21 Nő az Egészségügyért Alapítvány által létrehozott MentorProgram, amely középiskolásoknak, pontosabban az egészségügyben és/vagy annak kutatásában érdeklődést mutató 10. és 11. osztályos tanulóknak adja meg a lehetőséget arra, hogy részt vegyenek egy 10 hónapos, ingyenes tehetséggondozáson. A Tiszaújvárosi Eötvös József Gimnázium és Kollégium büszke és tehetséges, akkor még 10. H osztályos diákja, Szabó Panna is zöld utat kapott a részvételhez, ennélfogva fel is tettem neki néhány kérdést a programmal kapcsolatban.

Honnan jött az ötlet, hogy jelentkezz a MentorProgramba?

Január közepén osztályfőnököm, dr. Fülöpné Gyuricskó Krisztina tanárnő értesített minket erről a programról. A MentorProgram rögtön megfogott, mert olyan fiatalok részére hirdették meg idén, akik az egészségügyben képzelik el a jövőjüket. Úgy gondoltam, hogy jelentkezem, mert számos remek szakemberrel és az egészségügyben fontosnak számító hellyel megismerkedhetek a programnak köszönhetően. Külön felkeltette a figyelmem az, hogy a 21 Nő az Egészségügyért Alapítvány tagjai mentorokként fognak mellettünk állni.

Volt valami kikötés vagy feltétel a bekerüléssel kapcsolatban?

A jelentkezés három levélből állt. Az első levelet én írtam, amely egy motivációs levél volt. Ebben leírtam, hogy milyen céljaim, elképzeléseim vannak a jövőt illetően, továbbá, hogy miért tartom számomra alkalmasnak a MentorProgramot. A második levél egy szaktanári ajánlás kellett, hogy legyen, melyet a biológia – kémia tanárom, Kissné Ignáth Tünde tanárnő írt meg. A harmadik levél szintén egy ajánlás kellett, hogy legyen, amelyet már bárki írhatott, én erre a feladatra apukámat kértem meg.

Említetted a Mentorokat, pontosan milyen szerepük volt nekik a programban? Mindentanuló kapott maga mellé egy Mentort?

A program elején tájékoztattak minket arról, hogy a 21 Nő az Egészségügyért Alapítvány tagjai közül választhatunk mentort magunknak. Mivel a mentorok kevesebben vannak, mint mi, ezért van olyan, aki nem kapott mentort, de nem is volt kötelező választani. Én viszont szerettem volna élni a lehetőséggel, szerettem volna egy mentort. A mentorválasztás úgy történt, hogy három mentornak kellett írni egy levelet, amelyben kifejtjük, hogy miért választjuk őket. Én is írtam három mentornak és közülük Szökő Éva lett a mentorom, aki a Semmelweis Egyetem Gyógyszerésztudományi Karának egyik professzora, továbbá a Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság elnöke és a 21 Nő az Egészségügyért Alapítvány elnöke. Nagyon hálás vagyok, hogy ő lett a mentorom, mert neki köszönhetően még biztosabbá vált bennem az, hogy a gyógyszerész szakma a nekem való hivatás. Az elmúlt hónapokban rengeteget tanulhattam tőle és a MentorProgram záróeseményén biztosított róla, hogy ezután se fogja elengedni a kezem és segíteni, támogatni fog a továbbiakban is. Nagyon örülök, hogy ő lett a mentorom, igazi példaképpé vált a szememben, mert nem csak kiváló gyógyszerész, hanem nagyszerű ember is.

Rákanyarodva a tehetséggondozás által kínált lehetőségekre, milyen programokat kínált a MentorProgram? Volt esetleg kedvenced?

A MentorProgram során számos kórházba, egyetemre, az egészségügyben fontos helyekre ellátogattunk, továbbá lehetőségünk volt megismerkedni az egészségügyben dolgozó nagynevű szakemberekkel is. A programok közül nekem a Bajcsy-Zsilinszky Kórházban tett látogatásunk volt az egyik kedvencem. Itt megtudhattuk, többek között azt is, hogy a gyógyszerészeknek milyen feladatuk lehet egy kórházban. Továbbá kisebb labormunkát is végezhettünk ott. A másik kedvenc programom az októberi volt, amikor elmehettünk az Országos Vérellátó Központba, ahol megnézhettük, hogyan választják szét a vért, az így keletkezett elegyeket hogyan vizsgálják és végül hogyan szállítják el a betegeknek. Ezen a napon délután pedig a Béres Gyógyszergyár Központjában tettünk látogatást, ahol szintén sok hasznos információval gazdagodtam a gyógyszerek előállítását, vizsgálatát illetően.

Az évet a Magyar Tudományos Akadémián zártátok ünnepélyes keretek között. Hogyan élted meg ezt a napot?

A záróeseményre december elsején került sor. Előző nap nagyon rossz időjárási körülmények voltak, emiatt nagyon aggódtam, mert nem szerettem volna pont erről az eseményről lemaradni. Szerencsére másnap reggel épségben és szerencsésen megérkeztünk Budapestre. A Magyar Tudományos Akadémián vártak minket a szervezők és jó volt újra találkozni a mentoros társaimmal, továbbá a 21 Nő az Egészségügyért Alapítvány tagjaival. A program abból állt, hogy mindenki előadást tartott a választott témájáról. Én a gyógyszerészeti alapismeretekről beszéltem. A prezentációm abból állt, hogy előzetesen 200 embernek tettem fel kérdéseket a gyógyszerészetet illetően és a válaszaikból vontam le következtetéseket, hogy mit és mennyit tudnak az emberek a gyógyszerészetet illetően. Az egész napnak megvolt az ünnepélyes jellege, de mégis családias közegben töltöttük el ezt a napot. A program végén mindannyian mosollyal az arcunkon távoztunk és hálával a szívünkben.

A MentroProgram mit jelentett számodra? Mit adott neked ez az elmúlt 10 hónap?

A MentorProgram során rengeteget tanultam az egészségügyről, a világról és önmagamról is. Az elmúlt 10 hónapban olyan helyekre juthattam el, ahová talán soha nem lett volna lehetőségem eljutni a MentorProgram nélkül. Továbbá az egészségügy kiváló szakembereivel is találkozhattam, akik mind követendő példákká váltak a számomra. Önmagamat illetően is sokat tanultam és személy szerint úgy gondolom, hogy sokat fejlődtem. Sokkal nyitottabb lettem a világ felé és sokkal motiváltabb is lettem. Megtanultam azt, hogy a céljainkért megéri küzdeni és kellő szorgalommal, kitartással elérhetjük őket. A MentorProgramnak hála megismertem velem egyidős, szorgalmas, bátor és kedves fiatalokat, akikkel mindig jó volt lenni és ők is motiváltak engem minden egyes alkalommal. Az elmúlt 10 hónapban számos olyan napot megélhettem, amelyre mindig mosolyogva fogok visszagondolni. A MentorProgram életem legjobb és legmeghatározóbb élménye lett, amiért örökké hálás leszek.

A válaszokból is látszik, hogy Panna szorgalmával és bátorságával példaképként szolgál mindazoknak, akik előtt akár már haloványan is látszik továbbtanulásuknak munkával és annak gyümölcsével telített útja.

Bolgár Dániel
11. H osztályos tanuló

Előző

Következő