Tiszaújvárosi Eötvös József Gimnázium és Kollégium

Kultúránk ünnepe - Interjú a magyar kultúra napján

A magyar kultúra napját 1989 óta ünnepeljük meg január 22-én annak emlékére, hogy Kölcsey Ferenc ezt a napot jelölte meg a Himnusz keletkezéseként. Ezen a napon ünnepeljük a magyar kultúrát, irodalmat és művészetet. Fasang Árpád zongoraművész szerint: „Ez a nap annak tudatosítására alkalmas, hogy az ezeréves örökségből meríthetünk, és van mire büszkének lennünk, hiszen ez a nemzet sokat adott Európa, a világ kultúrájának. Ez az örökség tartást ad, ezzel gazdagodni lehet, valamint segíthet a mai gondok megoldásában is.”

A magyar kultúra napjának alkalmából beszélgetek az Eötvös négy tanulójával: Héjjas Tündével, Suba Flórával, Székely Noémivel és Tóth Rékával, akik 8. H osztályosok, és novemberben megyei első helyezettként jutottak be a Bolyai Anyanyelvi Csapatverseny országos döntőjébe.

A kultúra segít eligazodni abban, hogy melyek a fontos értékek és normák az életben. Szerintetek melyek a legfontosabb értékei egy adott közösségnek?

Flóra: Egy közösség életében nagyon fontos az összetartozás, aminek a legfontosabb megteremtője az anyanyelv.

Noémi: Én fontosnak tartom az irodalmi, a képzőművészeti és a zenei alkotásokat is.

Réka: Én a szokásokat és hagyományokat említeném még.

Tünde: A nemzeti ünnepeink megünneplése is erősíti az összetartozás érzését.

Olyan értékeket soroltatok fel, amelyeknek egy részével a Bolyai Anyanyelvi Csapatversenyen találkozhattatok, hiszen ez a verseny nemcsak anyanyelvi ismereteket igényel, hanem irodalmi ismereteket is.

Miért tartottátok fontosnak, hogy részt vegyetek a versenyen?

Noémi: Számomra mindig is nagyon fontosak voltak az ilyesfajta versenyek. A magyar nyelv és irodalom a kedvenc tantárgyam. Előszeretettel olvasok és tanulok verseket. Állandóan a könyveket bújom, ez a hobbim. Ezekkel a versenyekkel pedig próbára tehetem magamat, tudom fejleszteni a képességeimet, és remélem, hogy az eredményes „szerepléssel” másokra is hatással lehetek, ösztönözhetem őket arra, hogy kövessék a példámat, vagyis jelen esetben példánkat.

Réka: Azzal, hogy indultunk a versenyen, az alapismereteinken túl rengeteg új és érdekes ismerettel találkoztunk.

Flóra: Már az iskolakezdéstől versenyeztem magyarból egyéniben, és érdekesnek tartottam, hogy csapatban is kipróbálhatom magam a magyar nyelvben és az irodalomban.

Tünde: Számomra önbizalmat is adott a verseny. Nagyon izgulok ilyenkor, de így együtt, csapatban sokkal magabiztosabban tudtam versenyezni és bizonyítani, hogy vannak még fiatalok, akiket érdekel az anyanyelv és az irodalom.

Hogyan állt össze a csapat?

Noémi: Én már az első pillanatban tudtam, hogy szeretnék indulni a versenyen, így még három ember kellett. Tündit hamar sikerült rávenni, hogy tartson velem. Rékát kicsit nehezebb volt meggyőzni, mert nagyon elfoglalt, ugyanúgy mint Flóra. De a közös érdeklődés, a versenyzés izgalma miatt végül összeállt – most már bátran mondhatom – a legjobb csapat, a felkészülés és a verseny során a barátságunk is megerősödött.

Tünde: Valóban gyorsan sikerült Noéminek rávenni arra, hogy csatlakozzak, annak ellenére, hogy akkor lázas betegen feküdtem otthon, de szívesen mondtam igent.

Flóra: Eredetileg nem nagyon szerettem volna részt venni rajta, mivel így is sok versenyre járok, viszont a lányok meggyőztek, és visszagondolva, szerintem jól döntöttem.

Réka: Szerintem nagyon jól kiegészítettük egymást, amit nem tudott valaki, azt mindig tudta valaki más. Jól össze tudtunk dolgozni.

Milyen típusú feladatokat tartalmazott a feladatsor?

Noémi: A feladatok vegyesek voltak: anyanyelvi és irodalmi kérdésekkel egyaránt találkozhattunk. Az irodalmi feladatok között volt olyan, amiben egy-egy versrészletet kellett felismerni, jellemzőit megjelölni, vagy a szerző nevét felismerni. Az előzetes felkészülés során rengeteg verset kellett megismernünk és számos más irodalmi alkotást is. A nyelvtani feladatok tartalmaztak hangtani, szófajtani, mondattani ismeretek mellett a szavak jelentését számonkérő részeket is. A helyesírásunkat tesztelő feladatok pedig egészen biztosan nem maradhatnak ki az ilyen versenyekből. Minden feladat összetett volt, sok gondolkodást és egyeztetést igényelt.

Milyen anyanyelvi, irodalmi versenyeken indultatok vagy indultok még?

Noémi: Első osztályos koromtól kezdve járok versmondó, helyesíró, hangosolvasó versenyekre, többnyire eredményesen. Ötödik osztályban voltam először a Simonyi helyesíró versenyen, azóta egyetlen alkalmat sem szalasztottam el.

Flóra: A Bendegúz anyanyelvi versenyén mindig indulok, emellett indulok a Simonyi helyesírási versenyen, illetve még az Arany János magyarversenyen is.

Réka: Én 8 éve a NyelvÉsz anyanyelvi versenyen indulok és a Simonyi helyesírón is.

Tünde: Tulajdonképpen én is minden olyan versenyen részt vettem és veszek, ami az olvasáshoz, az anyanyelvhez és az irodalomhoz kapcsolódik.

Tudom, hogy mindannyian szerettek olvasni. Napjaink digitális világában gyakori a vita a könyv, illetve az olvasás szerepéről. Mit gondoltok, a ti korosztályotok hogyan viszonyul ezekhez?

Noémi: Úgy érzem napjainkban már elhalványult a könyvek és az olvasás fontossága. Részemről kedves időtöltés bekuckózni egy könyvvel, aztán amikor elolvastam az megnyugvás, de szomorúan is érint egy-egy kedvesebb könyvtől és annak a szereplőitől való elbúcsúzás. Manapság nem olyan sok korombelit látok könyvvel a kezében, ami számomra csalódást okoz. A fiatalság már inkább a filmeket választja, mert nem tudják milyen az, ha saját maguk találják ki, hogy milyen egy-egy szereplő, hogy hogyan néz ki az adott környezet, milyen az, ha saját fantáziájuk alkotja meg a könyv filmváltozatát. Én papíralapú könyvekből építettem fel a saját kis világomat, mert az új könyv illata semmihez sem fogható, a kedvenc illatom. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem használtam még e-bookot, bár azt inkább csak szükség esetén.

Flóra: Szerintem ebben a korosztályban megoszló a könyvhez való viszonyulás, van aki éjjel-nappal csak olvasna, és van, aki a kezébe sem vesz könyvet. Én nagyon szeretek olvasni, bár a sok iskolán kívüli elfoglaltságom mellett erre sajnos csak kevés időm jut. A kedvenc könyvem pedig Palotás Petrától a A kastélykert álma című regény.

Réka: Sajnos tényleg nagyon kevés fiatal olvas könyveket, mivel inkább mindenki sorozatokat néz, telefonozik vagy csak pihen egy fárasztó nap után. Én nagyon szeretek olvasni, de be kell hogy valljam, egyre kevesebb időm jut rá. Az osztályunkban tudom, hogy viszonylag sokan szeretnek olvasni. Én is az igazi könyveket választom, mert szeretem inkább kézben fogni, lapozni, de nem vagyok ellenére az e-bookoknak sem, mert így elérhető az összes könyv, csak le kell tölteni őket.

Tünde: Nem tudok olyan gyakran olvasni, mint szeretnék, de azért minden héten fordítok rá időt, hogy a kedvenc romantikus vagy éppen horrorregényeket olvashassam.

Az olvasás mellett látogattok-e kulturális, művészeti eseményeket a szabadidőtökben osztályotokkal vagy családotokkal?

Noémi: Az osztálykirándulások alkalmával többször is volt lehetőségem megcsodálni az egri várat, ami az egyik híres magyar regény, az Egri csillagok fő helyszíne. Ezen kívül ilyen kirándulások alkalmával színházban is voltam már többször. Ezek a színházlátogatások nagyon szórakoztatóak voltak, kellemes élményt jelentettek.

Flóra: Ha időm engedi, a városban lévő koncerteken mindig ott vagyok, de van, hogy távolabbra is megyek egy jó koncertért. A kisvárosi adottságok miatt színházba ritkán tudok menni, viszont Dumaszínházba gyakran járok.

Réka: A színházlátogatás sajnos nálunk háttérbe szorul, inkább moziba megyünk. Kiállításokat nagyon ritkán nézek. A mai fiatalok szerintem inkább koncertekre mennek vagy fesztiválokra, mint színházba vagy kiállításokra. Mindkettő lehet izgalmas a maga módján, de nekem is el kell ismernem, hogy többet megyek barátokkal koncertekre, mint múzeumokba vagy más kulturális eseményekre.

Tünde: A családommal és az osztállyal is szívesen megyek színházba, elsősorban a Miskolci Nemzeti Színházba. Helyi koncerteken voltam már, de nyáron tervezzük, hogy egy prágai koncerten is részt veszünk.

Mit üzennétek azoknak a kortársaitoknak, akik úgy gondolják, hogy felesleges ma a kultúrával, művészetekkel foglalkozni?

Noémi: Az üzenetem rendkívül egyszerű: tévednek. A kultúra megőrzése nagyon fontos, főleg a mai világban. Ha ezek a szálak kibomlanának a hosszan megtartott történelmünkből, semmivé lennénk. A kultúra ott is ott van, ahol nem gondolnánk: minden ünnep elején meghallgatni, énekelni a Himnuszt, és a végén a Szózatot. Ezek az apróságnak tűnő dolgok teszik színessé a napjainkat, kultúránk fontos alkotóelemei. Ha ezek az elemek elvesznének, a magyarság többé nem lenne az, aki egykor volt. Mindenképp meg kell őriznünk a szellemi kincseinket, mivel jórészt ezek alkotják a kultúránkat.

Flóra: Szerintem a kultúra, a művészet fontos és értékes, ne utasítsák el annak megismerését, mert nélkülük szegényebb lesz az életük.

Réka: Fontos megismerni a régebbi korok művészetét is, a verseket, a regényeket vagy a novellákat. Egyrészt izgalmas visszatérni ilyen formában a múltba, másrészt ezek az alkotások hatással vannak a jelenre, ezek ismeretében válnak érthetővé.

Tünde: Olvassanak el egy Petőfi- vagy egy Arany-verset, vagy csak egy bármilyen verset, és megláthatják, hogy a saját sokszor megfogalmazhatatlan gondolataikat, érzéseiket hogyan lehet szebb, kifejezőbb formába önteni.

Köszönöm, hogy a magyar kultúra napján megosztottátok a gondolataitokat, és sok sikert kívánok a következő versenyekhez.

Szerző: Fónagy Beáta

Előző
Következő